ÖSSZEOMLÁS

Február vége volt?

Igen.

Tél. Szereted a telet?

Nem.

Hideg volt és fagy?

Igen.

Ónos eső, szomorú idő?

Igen.

De neked menned kellett?

Igen.

Reggel felkeltél, mint bármely más reggelen?

Igen.

Elindultál fél hétkor, mint bármely más reggelen?

Igen, igen.

A szokásos Úton? A szokásos úton?

Igen.

Az autópálya felé?

Igen.

Az autópályán hajtva minden biztosnak tűnt?

Igen.

130-al mentél? 130-al mentél?

Igen.

Letértél az autópályáról?

Igen.

Lassítottál? Lassítottál?

Igen.

Mentél tovább? Hegyen völgyön keresztül?

Igen.

A nyárra gondoltál?

Igen, igen.

Nyáron minden szebb arrafelé?

Igen.

Csúszott az út? Csúszott az út?

Igen.

Úgy érezted nem lesz baj?

Igen.

De elérkeztél végül a csúszós szakaszhoz?

Igen, igen.

Óvatosabb lettél? Óvatosabb lettél?

Igen.

Aztán megint felengedett a fagy a kocsi alatt?

Igen.

Kitisztult a táj?

Igen.

Bátrabb lettél? Bátrabb lettél?

Igen.

Aztán jött az emelkedő?

Igen, igen.

A beláthatatlan, beláthatatlan kanyarral?

Igen.

Előztél még a kanyar előtt?

Igen.

Beérkeztél végre a kanyarba?

Igen.

Hirtelen jeges lett alattad az út?

Igen.

Váratlanul? Váratlanul?

Igen.

Ugyanabban a pillanatban érezted?

Igen?

Érezted, hogy a kocsi hátulja megcsúszik?

Igen.

Ugyanabban a pillanatban?

Igen, igen.

Akkor még meg tudtad tartani?

Igen.

És a következő pillanatban?

Igen?

Felértél a domb tetejére?

Igen.

Bevetted végre a kanyart?

Nem

Csak bevetted volna?

Igen.

Onnantól tükör jég volt az út?

Igen.

Biztos? Biztos?

Igen, igen.

Kiment alólad az autó?

Igen.

Teljesen? Teljesen?

Igen.

Próbáltál ellenkormányozni?

Igen.

Nem tudtál már semmit tenni?

Nem.

Nem tudtad már megtartani a kocsit?

Nem.

Az autó keresztbe fordult?

Igen.

Néhányszor megpördült az úton?

Igen.

Átfordult egyszer?

Igen.

Átfordult kétszer?

Igen.

Átfordult háromszor?

Igen, igen.

Aztán felborulva belement az árokba?

Igen.

Szerencsére, szerencsére be voltál kötve?

Igen, igen.

Érezted, hogy itt már nincs mese?

Igen.

Megkapaszkodtál a kormányban?

Igen.

Behunytad a szemedet?

Igen.

Érezted, hogy ezen nem tudsz már, nem tudsz már változtatni?

Igen.

Fejtetőn érkeztél meg?

Igen.

Azt gondoltad, azt érezted, azt gondoltad, azt érezted: élek-e?

Igen.

Azt gondoltad, azt érezted megszűnt a világ?

Igen.

És nem éreztél közben semmit?

Nem.

Megérintetted magadat?

Igen.

Te nem törtél össze?

Nem.

A szélvédő sem tört össze?

Nem.

Az oldalsó ablak betörött?

Igen.

Ott kimásztál az autóból? Négykézláb?

Igen.

Fel tudtál állni?

Igen.

De nem voltál magadnál?

Nem.

Megálltak és segítettek?

Igen.

És jött a mentő és jött a rendőrség?

Igen, igen.

Kérdezték egyedül voltál-e?

Igen.

Mondtad: tényleg csak egyedül, egyedül?

Igen.

Aztán remegni, remegni kezdtél?

Igen.

Akkor végre átfutott rajtad a gondolat?

Igen.

Meghalhattál volna?