ÖSSZEOMLÁS

Nyaralni voltál?

Igen.

Kikapcsolódni a barátaiddal?

Igen.

Felfedezni a szép várost?

Igen.

Gyalog?

Igen.

Izgatott voltál? Izgatott?

Igen.

Álltatok a kereszteződésnél a járdán?

Igen.

Mindenki együtt?

Igen, igen.

Barátok és járókelők?

Igen.

Beszélgettetek?

Igen.

A lámpa piros volt?

Igen.

Sokáig? Sokáig?

Igen.

Türelmetlen voltál?

Igen, igen.

Kiléptél az útra?

Igen.

Elfeledve, hogy itt más irányból jönnek az autók?

Igen.

Jobbra néztél? Jobbra?

Igen.

Pedig balra kellett volna?

Igen.

Két lépést tettél?

Igen.

És egy száguldó autó elhúzott előtted?

Igen.

Közvetlen előtted?

Igen, igen.

A jobb lábfejeden átgázolva?

Igen.

Hátralökött?

Igen.

Érezted az elsuhanó autót a mellkasodon?

Igen.

Érezted az egész testeden?

Igen.

És közben hallottad? Hallottad?

Igen.

A többiek sikoltását?

Igen.

Furcsa volt?

Igen.

Hogy mások sikoltanak?

Igen.

Helyetted? Helyetted?

Igen.

Ezt érzékelted igazán?

Igen.

És hallottad a távolodó autó dudáját?

Igen.

Még mindig ott álltál az úton?

Igen, igen.

Aztán megfordultál?

Igen.

Mindenki téged bámult?

Igen.

Néhányan még sikoltottak?

Igen.

Eltorzult arccal?

Igen.

Sokkos állapotban?

Igen.

Akkor átfutott rajtad a gondolat?

Igen.

Láttad az emberek arcán a tragikus lehetőséget?

Igen.

Mintha tényleg megtörtént volna?

Igen.

A másodperc töredékén múlt?

Igen, igen.

Te ott álltál az úton sértetlenül?

Igen.

Szemben a sokkolt tömeg arcán tükröződő lehetőséggel?

Igen.

És visszaléptél?

Igen.

Két lépést?

Igen.

Tétován?

Igen.

Az előző életedbe?

Igen.

A földi életedbe?

Igen.

A normális életedbe?

Igen.

De még sokáig érezted?

Igen.

Szótlanul? Megfagyottan?

Igen.

Némán és távol álmélkodva?

Igen, igen.

Hogy egészen máshol jársz?

Igen.

Hogy nem itt kéne lenned?

Igen.

Hogy ez talán tévedés?

Igen.

Hogy ez a szép előző életed már a múlt?

Igen.

És minden csak magától működik tovább?

Igen.

Nélküled? Nélküled?